Erdő és a rét egy kerttervező szemszögéből

A napokban jutott eszembe egy tömör, de mégis nagyon beszédes mondat, és a hozzákapcsolódó gondolatkör, amit tavaly a tapolcai Szakmai napok egyik előadásán hallottam, s mely a múlt hétvégén lezajlott első NEMZETI FAÜLTETÉS NAPJÁ-nak célkitűzésihez, és az ökológiai szempontú kerttervezéshez is szervesen kapcsolódik.

"A fa erdő, a virág rét akar lenni."

Olyan magától értetődőnek tűnik ez a pár szó, pedig a gyakorlatban már rég nem az. Több ezer éve igyekszik az ember a természetes tájat a maga számára hasznos módon átformálni, illetve a közvetlen - településen belüli - környezetébe egy kis természetet becsempészni. Néha ez a haszon pusztán az eszétikum, egy alakított kertben, ami megidézheti a természetet, de közben az ember alkotói vágyát is tükrözi különböző szabályok mentén egy a tervező által megalkotott művi esztétikummal, melyet csak a növények természetes formái oldanak fel, vagy néha még az sem. Nem baj ez, elvégre a kertművészet is a kultúránk szerves része. Viszont manapság, amikor újra divatba jött a természetesség, amikor egyre nagyobb hangsúly terelődik a természet alapú megoldásokra a kertépítészetben, mikor egyre nagyobb az igény a természetességet tükröző magánkertekre és közparkokra, és az ebben a szemléletben dolgozó kerttervezőkre, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy tudjuk-e még egyáltalán, hogy milyen is a természetes. 

Milyen a természetes táj, és a természetközeli kert?

A természetesség kérdésköre már alapból sok gondolatot felvet: Honnantól természetes az erdő? Ha az nem telepített? Ha az telepített, de az adott területen őshonos növényállományt tükrözi és ökológikus erdőgazdálkodással kezelt? Minden, ami a városon kívül van, és olyan erdőszerű fákkal, bokrokkal, gombákkal, madárcsicsergéssel. De egy rét, tisztás, vízpart, stb. kapcsán szintén feltehetnénk hasonló kérdéseket. Elvégre ma már nem nagyon találhatunk olyan területet, amibe még nem nyúlt bele kisebb vagy nagyobb mértékben az ember. Véleményem szerint akár telepített, akár magától kikelt növényről, és így kialakult növénytársulásról van szó, minden természetesnek vagy legalábbis természetközelinek tekinthető, ahol a természet alapvető törvényei és szabályszerűségei érvényesülni tudnak.

Ökológiai szemléletű kerttervezés biodiverz növénytársulásokkal

Visszatérve a kezdő gondolathoz, számomra ez a mondat "a fa erdő, a virág rét akar lenni" leginkább azt jelenti, hogy kerttervezőként törekednünk kell arra, hogy olyan kertszerkezetet, növénycsoportokat és ágyásokat alakítsunk ki, amiben a természetesként ismert növénytársulásokat tudjuk lemásolni, és csak a legszükségesebb fenntartási beavatkozásokkal lehetőséget adunk annak, hogy a természet törvényei érvényesülni tudjanak.

Ambrus Mária évelőakadémiáján tanultam, hogy egy ágyás megtervezésekor mindig az élőhelyből induljak ki. Abból, hogy a természetben adott típusú élőhelyen milyen növények élnek, mert azok nemesített változatait kell behoznom a kertbe. Valamint, hogy mindig növénytársulásban gondolkozzak a növénykiültetési terveimben. Adott körülmények között mi mivel szeret, tud együtt élni, illetve az egyes növények és a különböző növényszintek (gyökér, gyep/talajtakaró/lágyszárúak, cserje, fatörzs, alsó-, felső lombkorona szint) hogyan tudják egymást támogatni, vagy épp egymás életét megnehezíteni.

Egy átlag családiház kert nem olyan nagy területű, hogy abban árnyas erdőt vagy tágas vadvirágos rétet lehessen kialakítani. De talán nem is ez az elsődleges cél. Nem is az a legfontosabb, hogy formailag mennyire természetközelinek néz ki a virágágyás. Ha valóban tenni akarunk kerttervezőként és kerttulajdonosként az ökoszisztémáért, akkor cél lehet a természetesség látszata, de nem a látványa legfőbb eszközünk. Tervezői tapasztalatom szerint sokkal fontosabb az, hogy mivel töltjük meg az adott ágyást és az egész kertet. Kicsiben is meg lehet valósítani az erdő alapfelépítését, ha többszintes növényzetet ültetünk kisebb, nagyobb fákkal, cserjékkel és évelőkkel vegyesen. Ha pusztán nem szoliter fában és cserjeágyásban, hanem élőhelyben és növénytársulásban gondolkozunk. És lehet virágos "rétünk" egy szögletes körvonalú, napos virágágyásban is, ha több fajból álló, változatos kiültetést tervezünk évelőkkel, hagymás növényekkel és/vagy egynyári magkeverékekkel vegyesen.

Ökológikus kertfenntartás 

Azonban ahhoz, hogy a kertünkben az elültetett növényeink – növekedve - valóban a mi kis erdőnkké és rétünkké tudjanak válni, ahhoz alapvető szemléletváltásra van szükség a kertfenntartás terén is. Nem elég egy jó kertterv, nem elég szakszerűen megvalósítani, azt ökológikus szemléletben fenn is kell tartani. Meg kell tanulnunk, hogy kerttulajdonosként, kertfenntartóként meddig és hogyan avatkozhatunk be a kertünk életébe, hogy abban a természetesség érvényre tudjon jutni, de kerthasználóként a mi életterünk, az ember funkcionális elvárásai is meg legyenek benne.

Meg kell tanulnunk újra együtt élni a természettel a városokon belül is, mert nem az ember és a település van, meg valahol a településen kívül a természet, hanem mind az ökológia részei vagyunk így együtt.

Ha élni akarunk, akkor tetszik, nem tetszik ez van.