A Vasvörösvári Erdődy kastélypark. Múlt! Jelen. Jövő?

VASVÖRÖSVÁRI KASTÉLYPARK TÖRTÉNETI HÁTTERE

A magyar kastélyok szép és rangos sora a 20. század fordulója óta egyre ritkul. Sok vált lakatlanná vagy a nem megfelelő használat következtében elhanyagolttá, lepusztulttá, némelyiknek már csak romjai láthatók. Nem történt ez másképp a régi Vas vármegye épületeivel sem, de még az új határokon kívülre, "nyugatra" került településekben is találkozhatunk negatív példákkal. Egy ilyen szerencsétlen sorsú történelmi emlék volt sokáig Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka, Ausztria) kastélya és parkja is.

A vasvörösvári park kerttörténeti jelentőségét abban látom, hogy mint fenyőkorszakos dendrológiai kert típusának egyik első példája. Tudományos körökben többen felismerték már jelentőségét. A 20- és 21. század folyamán két jelentősebb építészet történeti írás is foglalkozott a vasvörösvári kastéllyal.(1,2) A kert kezelésének gondolata sem teljesen új keletű.(3) Mégis évtizedek óta elhanyagolt és sorsa megoldatlan. Az eddig általam megismert tények alapján a kastély és a park állapotának leromlásában nagy szerepe volt a második világháborúnak. A háború utolsó heteiben a front Vasvörösvárig ért, valamint a "Vörös Hadsereg" által végzett pusztítás elhúzódott egészen 1955-ig, mely idő alatt szállásként használta a katonaság a kastélyt. A másik meghatározó problémakör abból ered, hogy 1928-ban kihalt az Erdődyek vasvörösvári ága, az akkori örökös, Széchenyi Miklós rossz kezelése és adósságai miatt hamar árverésre került a birtok. Az új tulajdonosok sem birtokolták sokáig, így egyik kézből a másikba és végül 1971-től tartományi tulajdonba került a kastély és vele a park. Burgenland tartománynak a hazai helyzethez hasonlóan kevés a pénze műemlékekre, befektető és használat nélkül pedig, egyre elhanyagoltabbá vált a kastély.

A vasvörösvári kastély műemléki védettség, a park pedig 1932 óta természetvédelem alatt áll. 

Település- és birtoklástörténet

Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka) egykoron Vas-vármegye felsőőri járásában helyezkedett el. Ma (1921 óta) Ausztria Burgenland tartomány oberwarti kerületében a Pinka partján fekszik. A település első okleveles említése 1355-ből egy Nagy Lajos király által kiadott adománylevélből ismeretes Weresuarfelde néven. 1402-ben Zsigmond királytól piactartási jogot kapott a község. A település plébániatemploma, mely 1733-ban készült barokk stílusban, a főtértől nyugatra emelkedik. A kastélypark díszkapuja a főtér déli oldalán nyílik.

1. kép: Madártávlatból a kastély és a főtér 1959-ben

Az 1496-os évben Bakócz Tamás esztergomi érsek szerezte meg a birtokot, és unokaöccsének, Bakócz Péternek ajándékozta, aki a származása folytán felvett

"Erdődy" névvel az Erdődy család megalapítója lett. Több vasvármegyei birtok is Erdődy Péter kezére jutott ekkor, úgy Monyorókerék és Vép, melyekkel együtt 45 falut és hozzátartozó földeket uralt a Pinka és a Gyöngyös mellékén. Hosszabb-rövidebb birtokviták után 1928-ig az Erdődyek jóformán megszakítás nélkül uralták Vasvörösvárt és környékét. A kerttörténet szempontjából jelentős első tulajdonosa a parknak gróf Erdődy György (1785-1859) volt. Az ő idejében bontották le a várat, és ekkor alakították ki a tavat a vár helyén, és építették a dél-nyugati részen az u.n. régi kastélyszárnyat. Őt az uralmon fia, István (1812-1896) követette, aki 19. század második felében vasvármegyei uradalmai központját Vörösvárra helyezte. A 19. század elején még Gyepüfüzes volt a központ, ahol gróf Erdődy György felesége, született Aspremont-Linden-Baint Mária grófnő a gyepüfüzesi kastély mellett szentimentális tájképi kertet, abban az 1810-es években u.n. múzsák ligetét alakította ki, benne többek között Gesner mellszobrával.(5) Gróf Erdődy István amellett, hogy a kor nagy diplomatája és politikai személyisége volt, a kultúra támogatását is fontosnak tartotta. Utolsó éveit vörösvári kastélyában a tudományoknak és művészeti gyűjteményének szentelte. A park kiépítésének pedig a legmeghatározóbb személyiségeként tartható számon.

Fontos megemlékezni arról az uradalmi birtokról, mely biztosította az anyagi fedezetet a pompás kastély és díszkert kialakításához és fenntartásához. A vörösvári uradalomhoz 2 mezőváros és 11 falu tartozott, melyek az urasági erdővel borított domboldalak lábánál telepedtek meg. Ma Rotenturm, Oberdorf és Neuhaus in der Wart határolja azt a fennsíkot, melyen a gróf vadasparkja volt található. Emellett a 13 hektáros díszkerthez körülbelül 2300 ha nagyságú uradalmi erdő, valamint 505 hektárnyi szántó, és a jelentős mező területek kapcsolódtak.(6)

A Pinka mint jelenlevő természetes vízfolyás képezi a vasvörösvári kastélypark északi és keleti határát. Ez a vízmennyiség táplálta egykoron mind a mesterségesen kialakított csatornát (Mühlbach), mind a szintén mesterséges tavat. A víz erejének kihasználására több liszt- és fűrészmalom is települt a patakra és a csatornájára. Mint továbbélő történeti elem a fatermelés és –feldolgozás jelenti ma is a település fő gazdasági erejét.

A kastély építéstörténete

Vasvörösvár esetében nem lehet konkrétan egy kastélyról és annak korszakairól beszélni. Az évszázadok során több főúri épület is helyet kapott a birtokon. A park virágkora és mai képe a ma is álló romantikus kastélyhoz kapcsolódik. A birtokon már a 13. században téglavár állt, melyet a 15. század elején felújították. Újabb átépítés után a korábbi vizivárat végül a 18. század végén bontották le. 1775-1780 között az egykori vizivár fölé négy saroktornyos barokk kori várat építettek, melyet ábrázol az első katonai felmérés is 1782-85-ből. Ezt 1810-ben lebontották. Ezután 1830-ban a park átellenes határán építette fel gróf Erdődy György az ún. régi kastélyszárnyat. Ez az egyemeletes, hosszú udvarház 1972-ig állt, mikor erősen megromlott állapota miatt lebontották. (7)

Az új kastély terveihez Erdődy István Weber Antal budapesti építészt kérte fel. A ma látható, reprezentatív kastély 1862-66 között épült meg a korábbi udvarházhoz egy összekötő épületrésszel kapcsolódva. A kastély a kiegyezés után a gróf nyári és őszi tartózkodási helyéül szolgált. Az épület a romantika korszakának egyik legeredetibb emléke. Legszembetűnőbb jellegzetessége a merész színhatása. A motívumokban hangsúlyos keletiessége, a mór hatás keveredik neoromán elemekkel és a velencei reneszánsszal. Berendezése is fényes, előkelő ízlésre vallott. A kápolna freskóit és a szobaajtók fölötti lunettákban elhelyezett vászonképeket Lotz Károly festette.Kápolnában állt egykoron egy carrarai márványból faragott Madonna szobor (ma a plébánia templomban), C. Steinhauser műve és az úgynevezett "koronázási szék", egy térdeplő, mely IV. Károly tiszteletére készült 1916-ban. (8) A kastély berendezésének jelentős része 1924-ben tűzvészben elpusztult. A kastély megmaradt berendezése és művészeti gyűjteménye 1929-ben árverésre került a birtokkal együtt.

A vasvörösvári kastélykert története 1784-2008.

Legkorábbi forrással a vörösvári kastélykertet illetően az első katonai felmérés szolgálhat az 1784-es évből. Díszkertről ebben az időben még nem beszélhetünk, a térképi ábrázolás pusztán valamiféle haszonkerti részt mutat a vársáncon kívül. Korabinsky János 1786-os leírása(9) is pusztán a kastélyt említi, melyet ez idő tájt alakítottak át lakájos barokk épületté, mely inkább mutatott középkorias várformát, mint reprezentatív kastélyt, melyhez díszes barokk kert tartozna.

3. kép 1. katonai felmérés 1784. 4. kép 2. katonai felmérés 1844.

A park kialakítására 1840-ben készült terv (10). Címe elárulja, hogy angolpark létesítését tervezték. Az nem ismeretes, hogy ez a terv mennyiben valósult meg. Annyi bizonyos, hogy a területről 1844-ben készült második katonai felmérés még nem mutat semmit, a tervlapon felismerhető, tervezett elemekből. A várkerthez képest már kibővített kertben gyümölcsös kapott helyet. Viszont a 1810-ben lebontott régi vizivár helyén, ahol az 1840-es tervlap csupán sánccal körbevett mélyedést mutat, ott a katonai felmérésen már tó látszik. Fényes Elek 1851-es összeírásában (11) két halastavat említ. Egy halastó biztosan volt a vadasparkban, mely ma is megtalálható, a másik pedig ez a várárok helyén keletkezett tó is lehetett. A tervlap nagy jelentősége, hogy a kertrészek területméretét megadja (írásosan). További érdekesség a rajzon egy kis dombra állított kínaizáló pavilon. A következő biztos pont 1858. Ebből az évből fennmaradt egy megyei kataszteri felmérés, mely részletesen mutatja a ma ismert parkot. Ez a kert már biztosan az, amiről a kortársak oly nagy lelkesedéssel írnak.

"A park komolyabb, mint a vépi,…,több helyütt kilátást enged a körülfekvő hullámos völgyekre, melyeknek hátterét a láthatáron halványan kéklő stájer havasok képezik." "A parknak egyik fénypontja egy óriási hársfa…Nem kevésbé érdekes egy fenyves, hol a fák a kedvező talajban óriási magasságra egyenesen nyúlnak fel."(12)

Tehát a források bizonysága szerint a tájképi kastélykert kialakítása valamikor 1844 és 1858 között folyt. Az építési dátumok tekintetében érdekes megfigyelni, hogy a díszpark kialakítása még a reprezentatív új kastély építése (1862-66.) előtt valósult meg. A park kapcsán növénytelepítésben feltételezhetünk esetleg valamiféle folyamatosságot, de az útrendszer, a térrendszer, kerti elemek és a kert karakterét megadó fenyőcsoportok megléte ez idő tájt már bizonyítható.

Az 1858-as térkép ábrázolja azt a kertkialakítást, ami lényegét tekintve ma is létezik. A korábbi forrásokhoz képest kétszeresére növelték a park területét. Az itt ábrázolt parkot szabad vonalvezetésű sétányok szőtték be, néhol egy-egy kör alakú kis kiteresedést képezve. Az egyik kör alku kiteresedést érdemes jobban is megfigyelni. Összevetve ezt a térképet az 1840-es tervrajzzal, itt a már említett kínaizáló pavilon helye ismerhető fel. Hozzájutottam egy újabb kataszteri felméréshez is, mely készítésének dátuma sajnálatosan nem ismert, de bizonyosan az 1958-as után nem sokkal készülhetett, annak átdolgozása. Pusztán apró különbségek láthatók a kettő között, viszont pont ezen a ponton az újabb felmérés sárgával jelölve valamely könnyűszerkezetes objektumot mutat. Helyszíni szemlém során a pavilon feltételezhető helyén egy ma már növényekkel benőtt, viszonylag szabályos formát mutató kiemelkedést, és annak körömvonalánál körben elhelyezve több kőtömböt is találtam. Elképzelhető, hogy tervről ismert kis dombra állított pavilon megvalósult.

7. kép pavilon 1840-es 8. kép kataszteri térkép[1] 9. kép pavilon feltételezett

tervrajzon[2] helye 2007

A telek K-i sarkában elkerítve egy gazdaságilag hasznosított terület helyezkedett el (az 1929-es felmérés a grófi ipari területhez csatolja ezt a részt is). Funkciója talán faiskola vagy veteményes. Kerítése falának egy része és kapupillérei ma is állnak.

Az 1858-as kataszteri térképről ismert kertre rétegződött az 1862-66. során a kastély átépítéséhez köthető átalakítás, mely elsősorban az épület környezetét érintette. A XIX. – XX. század fordulóján geometrikus részlettel (alacsony buxus szegély és mintázat, kúp alakúra nyírt tiszafák) gazdagodott a kert kastély közelében, a "velencei erkély" alatt. A megszállás évei során történt beavatkozások elsősorban a tó környékét, és két kisebb a parkban álló épület lebontását érintették. 1968 előtt tűnt el a sziget, és jött létre az a 3 terepi objektum (medence) patak partján, melyeket valószínűleg haltenyésztésre használtak.

Az 1968-as geodéziai felmérésen a Mühlbach patak már korlátozott mederben látható. A Pinkával való összeköttetésének föld alá vezetése 1929 és 1968 között történt. A park szerkezetébe és növényállományába a legutolsó jelentősebb beavatkozást 2007 nyarán a Schulgasse-val párhuzamos, a park területébe bevágó parkoló megépítése jelentette.

A kert mai állapotában az egykori útvonalak szépen kimutathatók, néhány kerti elem (pl.: híd, a századfordulós díszkert) helye is fellelhető. Történelmi növényállomány nagy százalékban borítja még a parkot, valamint a kisebb sérülésektől eltekintve a park területe ma is, szinte eredeti méreteiben, egységben maradt meg. Már maguk ezek a tények is értéket képviselnek.

A tágabb környezetet tekintve érdemes megvizsgálni, hogy milyen kapcsolat állhatott fenn a szomszédos vas vármegyei birtokokkal, jelentősebb kastélykertekkel. Vizsgálódásaim során négy közvetlen kapcsolatot találtam. Ezek Gyepüfüzes, Vép, Szeleste kastélykertjei, valamint Kámban a Jeli arborétum. A szintén Erdődy tulajdonú gyepüfüzesi szentimentális parkról már szóltam. Ebben az esetben a legszorosabb a kapcsolat, hisz anya és fia kertjéről van szó Gyepüfüzes és Vasvörösvár viszonylatában. Még lényegesebb a vépi Erdődy kastély parkjával húzható párhuzam. A szakirodalom Vépről, mint a fenyőkorszak úttörőjéről és korának egyik első egzóta fajairól híres parkról beszél. A vasvörösvári és a vépi park növény anyagában, a fajlisták alapján megtalálhatók a kapcsolódási pontok a két kert között. A dendrológiai különlegességek elsőként ezeken a birtokokon jelentek meg, és innen terjedtek tovább az országban. Érdekes vizsgálni, hogy ezekre a birtokokra honnan, milyen közvetítéssel érkeztek a kelet-ázsiai és amerikai növények. Vörösvár esetében az egyik irány lehet Vép közvetítése. Erdődy Sándorról ismeretes, hogy sokat utazott Európában, járt Franciaországban, Angliában, Olaszországban, külföldi útjairól növényeket is hozott magával. A Magyar Kertész egy 1863-mas cikke írja, hogy a vépi parkban "…a körte fák – en palmette simple – formában, Jamin úrtól Beure la Reineből valók. …Jamin úr faiskolája a legnagyobbak egyike a Continensen,".(13) Azonban ha feltételezzük, hogy Erdődy István nem csak lépést tartott vépi rokonával, hanem némiképp meg is előzte őt, akkor másik irányként a család bécsi kapcsolatait, Bécsen keresztül, pedig a cseh főnemesi családok kertészeti kapcsolatait, beszerzési útvonalait használhatta. Fontos aspektus lehet a cseh beszerzési-vonal, hiszen tudjuk, hogy Erdődy Sándor kertésze morva születésű volt.(14)

Másik két fontos kapcsolódó helyszín Szeleste és Jeli. Jeli esetében újra a szoros családi kapcsolatokhoz kell nyúlni. Jeli arborétum alapítója, Ambrózzy-Migazzi István, Erdődy István unokája gyermekként a szebbnél-szebb Erdődy kertekben szívhatta magába a botanika iránti lelkesedést. Nem volt ritka ebben az időben a hazai kertek egymás közti cseréje. Festetich Andor szelestei parkban található hazai fenyőket Erdődy István vörösvári erdejéből kapta.(15)

A problémák tudatosítása és maga a kerttörténet bemutatása egyben megteremtheti az alapot egy későbbi helyreállításra is. A kutatási dokumentációt és a vizsgálati eredményeket egy kertrégészeti feltárás és egyéb terepi kutatások megerősíthetik, vagy kiegészíthetik, így egy biztosabb alapot képezve egy kert-rekonstrukciós javaslathoz. Ezáltal adott a lehetőség további kutatás és részletesebb tervezés számára a jövőben akár saját magam, akár a felvázolt kerttörténetet cáfolni kívánó kutatók és tervezők számára.

IRODALOM

1. Ulbrich, Karl: DieBaugeschichte der Erdődy-Schlösser in Rotenturm an der Pinka. Burgenländische Heimblätter.

Nr3. Wien. 1978.

2. Loibersbeck, Josef: Eberau und Rotenturm. Volk und Heimat. 1961. Nr.17-24., 1962. Nr.1-7.

3. Graf, Karin: Revitalisierungs- und Pflegekonzept des rotenturmer Schloßparks. Dipl.-Arb. (Univ. f. Bodenkultur)

Wien, 1990.

4. Hajós Géza: Az osztrák történeti kertek védelmének lehetőségei és határai a barokk kertek példáján.

In: Galavics Géza (szerk.): Történeti kertek – Kertművészet és műemlékvédelem. Budapest, 2000.

5. Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest, 1999.

6. MOL 19.cs. LXV. Erdődy György hagyatéki iratai

7. Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra a Magyarországon. A historizmus kora. Budapest, 2007.

8. Schmeller-Kitt, Adelheid: Österreichische Kunsttopographie. Band XL. Die Kunstdenkmäler des Politischen Bezirks Oberrwarth. Wien, 1974.

9. Korabinsky János: Geographisch-historisches und Produktenlexikon von Ungarn. Preßburg, 1786.

10. László Veronika: A vépi kastélypark rekonstrukciós terve. Dipl. Budapest, 1989.

11. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851.

12. Pulszky Ferenc: Két magyar úri lak. Fővárosi Lapok. 1877. 150.sz.

13.,14. gr Zichy Ottó: Rédelyezés – gr. Erdődy Sándor vépi kertje – kerti architektúra. Magyar Kertész. Pest. 1863. 15. Plan zur Anlegung englischen Garden auf den Herrschaft und in Marktflekken Rothenthurm 1840.